-
Vincent Van Gogh: A plébániakert Nuenenben (1884)
Vincent van Gogh, Hollandia
Hollandia
Van Gogh ezen képét 1884-ben festette, amikor még a szüleivel élt. A festmény az édesapja plébániájának hátsókertjét ábrázolja. A vonalvezetést és a színhasználatot megfigyelve is látszik, ez egyike korai alkotásainak. A festményen látható a távolban egy régi templom, egy feketébe öltözött elsétáló nő, aki visszafordul, és a ház felé néz. A plébánia és a kert fennmaradt a hollandiai Nuenenben, a festmény azonban eltűnt. A képet 2020. március 3-án, a festő születésnapjának 167-dik évfordulóján, erőszakos módon tulajdonították el. A mű azóta sem került elő, csak reménykedni lehet a megtalálásában.
-
Dr Gachet Portréja (1884)
Vincent van Gogh, Hollandia
Amerikai Egyesült Államok
A Dr. Gachet portréját Van Gogh egyik legjobb művének tartják. Amikor a festő 1888-ban idegösszeomlást kapott és levágta a fülének egy darabját, abba a szanatóriumba került, ahol a doktor dolgozott. Először egyáltalán nem volt szimpatikus a művésznek, de már két nap után megváltozott a véleménye róla: „Egy igaz barátra leltem Dr. Gachet személyében… oly sokban hasonlítunk fizikálisan és szellemileg egyaránt”. Előbbi a vászonra pillantva is egyértelműen kiderül, hiszen a festményen a doktor meglepően hasonlít Van Gogh-ra.
A képet 1990. május 15-én vásárolta meg egy japán üzletember, Ryoei Saito 82,5 millió dollárért. Később a tulajdonos azt kívánta, hogy a kép a halálakor vele együtt legyen elhamvasztva. Valószínűleg nem így történt, egyes elméletek szerint a műalkotás egy svájci magángyűjteményben maradhatott fenn a mai napig, azonban 1990 óta senki nem látta.
-
Festő munkába menet
Vincent Van Gogh, Hollandia
Németország
Vincent van Gogh 1888-ban készített olajfestménye, amely valószínűleg az arles-i ideje alatt készített önarckép, bemutatja a technikát, amelyről a művész a legismertebb. Az impasto erős használata, kövér festékfoltok, amelyek szinte szobrászati jellegűek. Feltételezés szerint ez a mű véletlenül, járulékos kárként megsemmisült a második világháború alatt. A németországi Magdeburgban, a Kaiser-Friedrich Múzeumban kapott helyet, amelyet egy légitámadás során egy téves szövetséges bomba rombolt le.
Van Gogh alkotásai gyakran kerültek tolvajok birtokába, különösen Hollandiában. 1991-ben 20 művet loptak el az amszterdami Van Gogh Múzeumból, amelyek becsült összértéke körülbelül 500 millió dollár. 2002-ben ugyanebből a múzeumból elloptak egy pár Van Gogh festményt, majd 2016-ban egy maffiakirály Nápoly-közeli otthonában találtak rájuk.
-
Fehér Kacsa
Jean Baptiste Oudry, Franciaország
Egyesült Királyság
A XV. Lajos udvari festőjeként ismertté vált Oudry, leginkább gyümölcsöket és állatokat ábrázoló csendéleteket alkotott. Ezt a 19. századi, körülbelül 8 millió dollárt érő csendéletet Cholmondeley márkijának gyűjteményéből lopták el, az angliai Norfolkban, Houghton Hallban, 1992-ben.
A rendőrség azt gyanítja, hogy az elkövetők egy helyi roma bandához köthetőek. A bűnözők alkalmanként azért lopnak műkincseket, mert feltételezik, hogy majd olyan bűnöző műgyűjtők személyében találnak rájuk vevőt, mint amilyeneket a filmekből ismerünk. Azonban ahelyett, hogy a festmény egy gazember nappali falán felakasztva ékeskedett volna, egy korábbi rendőrségi informátor szerint egy távoli, lepusztult ház tetőterében rejtőzik, a Newcastle-ön túli, mocsaras részen.
-
Kilátás az Auvers-sur-Oise falucskára
Paul Cézanne, Franciaország
Egyesült Királyság
Cézanne, a művészettörténet egyik kiemelkedő, forradalmi alakja. Egyedülálló stílusa megkülönböztette elődeitől és inspirálta a későbbi korok művészeit. Ennél a festménynél is megfigyelhető a művészetére jellemző hajlított perspektíva, amely fokozza a remekmű drámaiságát, a romos házak csoportjának ábrázolásánál.
A tolvajok valószínűleg, lenyűgözve ettől az egyedi perspektívától, a képet is nem mindennapi, filmekbe illő módon lopták el, 1999 szilveszterén. A tolvajok egy állványzaton felmászva betörték a festménynek helyet adó épület tetőablakát, majd füstbombával álcázták magukat a kamerák elől. A füstöt egy ventilátor segítségével szétterjeszttették az épületben, így mikor a biztonsági személyzet kiérkezett, azt hitték tűz van, ezért a tűzoltókat hívták és nem mentek be az épületbe, így a festmény elrablói elég időt nyertek a menekülésre.
-
Utolsó ítélet (1808)
William Blake, Egyesült Királyság
Egyesült Királyság
William Blake a brit művészettörténet rejtélyes multitalentuma, remek festő, író és költő volt, „Tigris” című műve világszerte iskolai tanagyagok része („Tigris, tigris néma láng”).
Blake elveszett Utolsó ítélet című képéhez, Michelangelo megegyező nevű freskója adta az ihletet, amely a Sixtus-kápolnában található. A kép az ítéletnapot mutatja be, amikor a halottak feltámadnak, hogy aztán a mennybe vagy a pokolba kerüljenek az idők végezetéig. A festő állította, hogy a képhez hasonló látomásai végig kísérték egész életét, több hasonló festményhez és költeményhez is muníciót szolgáltatva. Blake 1808-ban készítette el az Utolsó ítélet című művét, mely a leírások szerint tele van vibráló színekkel és szimbolikus képekkel. 1810-ben egy kiállításon tervezték volna bemutatni, ahol ez a művet szánták fő látványosságnak, azonban a festmény több más kiállítani kívánt tárggyal együtt eltűnt.
-
Nyár (1644 körül)
Fiatalabb David Teniers, Hollandia
Portugália
Az allegória a művészetben azt jelenti, amikor egy alak vagy szimbólum képvisel egy adott fogalmat. A művészetben a szimbólumok kutatásának tanulmányozását ikonográfiának nevezik, amely a képeket vizuális találós kérdésekként kezeli. Az ilyen esetekben a művész szándéka, hogy a néző proaktívan bekapcsolódjon a műalkotásba, és igyekezzen önállóan megfejteni annak jelentését.
A „Nyár” a Négy Évszak Allegóriája című négy darabból álló sorozat egyik darabja, a David Teniers The Younger holland művész alkotása. A kocsmákban kialakult kínos jelenetek ábrázolásáról ismert festőnek ez a józan, allegorikus sorozata egyfajta kilengésnek is tekinthető. Látjuk, hogy a munkások egy forró napon búzát vetnek, ez egy olyan kép, amely rögtön a nyarat juttattja eszébe a szemlélőnek. Teniers a sorozat számtalan verzióját megfestette; a Nyár egyik változatát azonban 1974-ben ellopták a portugáliai Museu Nacional de Arte Antiga-ból, a műalkotást a mai napig keresik.
-
Charing-Cross híd és Waterloo híd(1899-1904)
Claude Monet, Franciaország
Egyesült Királyság, Románia, és Hollandia
Monet legalább 37 különböző verzióban festette le a Charing-Cross hidat, valamint minimum 40 változatát festette meg a Waterloo hídnak. Ahogy a napszak különböző fényhatásai megváltoztatták festményeinek tárgyát, teljes mértékben lenyűgözte az alkotót. Számtalanszor tért vissza ugyanazon helyszínekre, hogy megörökítse azokat a finom különbségeket, amelyek az évszakok fényviszonyai és hangulata ejtenek alkotásai tárgyán. A figyelem középpontjában álló változatok közül két festményt loptak el 2012 októberében a rotterdami Műcsarnokból. Az egyik elítélt tolvaj édesanyja azt állította, hogy a „Waterloo híd” azon ellopott festmények között volt, amelyeket Romániában elégetett a kályhájában, miközben próbálta a fia elleni bizonyítékokat megsemmisíteni. A rendőrség valóban talált pigmentnyomokat a kályhájában, de ez nem elég ahhoz, hogy állításait igazolja.
-
Charing-Cross híd és Waterloo híd (1899-1904)
Claude Monet, Franciaország
Egyesült Királyság, Románia, és Hollandia
Monet legalább 37 különböző verzióban festette le a Charing-Cross hidat, valamint minimum 40 változatát festette meg a Waterloo hídnak. Ahogy a napszak különböző fényhatásai megváltoztatták festményeinek tárgyát, teljes mértékben lenyűgözte az alkotót. Számtalanszor tért vissza ugyanazon helyszínekre, hogy megörökítse azokat a finom különbségeket, amelyek az évszakok fényviszonyai és hangulata ejtenek alkotásai tárgyán. A figyelem középpontjában álló változatok közül két festményt loptak el 2012 októberében a rotterdami Műcsarnokból. Az egyik elítélt tolvaj édesanyja azt állította, hogy a „Waterloo híd” azon ellopott festmények között volt, amelyeket Romániában elégetett a kályhájában, miközben próbálta a fia elleni bizonyítékokat megsemmisíteni. A rendőrség valóban talált pigmentnyomokat a kályhájában, de ez nem elég ahhoz, hogy állításait igazolja.
-
Tájkép (1917)
Nemes-Lampérth József, Magyarország
Magyarország
Nemes-Lampérth József magyar képzőművész gyönyörű tájfestménye egyike volt annak a két magántulajdonban lévő alkotásnak, amelyek eltűntek a debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ raktárából. A művészeti lopásról általában a filmvászonra illő múzeumi lopások jutnak eszünkbe, és számos példa valóban illik is ezekhez a meglehetősen romantikus elképzelésekhez. Évente több tízezer műtárgylopásról számolnak be (nem is említve a be nem jelentetteket), mivel az archívumok és raktárak népszerű célpontok, hiszen hónapokba telhet, mire bárki is észreveszi.
Azonban egy raktárban lévő alkotások eltulajdonításához olyan speciális ismeretekre van szükség, mint az elrendezés és a tárolás módjának ismerete. Így egy ilyen lopás arra utal, hogy a tolvajok tudták, mit keresnek. Míg a megbízás alapján történő művészeti lopás rendkívül ritka, az ilyen esetekben elgondolkodtató, hogy erről lehet-e szó.
-
Mitológiai jelenet a fiatal Bacchusszal
Jacob Jordaens, Belgium (a Sztuki Múzeum Fényképarchívuma, Łódź)
Lengyelország
Jacob Jordaens, a holland aranykor nagymesterének remekműve a második világháború során tűnt el Lengyelországból több ezer műalkotással együtt. Jordaens művészetére jelentős hatása volt a szintén antwerpeni, egy generációval előtte alkotó Rubensnek. Ezen a képen Bacchus, a mezőgazdaság-, a bor- és a termékenység ókori istene fiatal gyermekként tűnik föl menádok (női nimfák) és szatírok (félig ember, félig kecske alakok).
Lengyelország kiemelkedően gazdag kulturális örökségében hihetetlen károkat okozott a Vörös Hadsereg fosztogatása és a nácik műkincsrablásra szakosodott egysége, az ERR. Számos alkotás előkerült, de még több máig ismeretlen helyen van, mint például Jordaens képe is. A festmény a lodzi J. K. Bartoszewicz történeti és képzőművészeti Múzeumból tűnt el, a sorsát pedig azóta is mítoszok övezik.
-
Chloe & Emma
Barbora Kyslikova, Csehország
Norvégia
Nem sokkal Barbora Kyslikova Osloba költözése után ellopták két legfontosabb művét. Alkotásai csak a közelmúltban váltak világhírűvé, amikor a „Festő és a tolvaj” című dokumentumfilmjét bemutatták a 2020-as Sundance filmfesztiválon. Ez az igaz történet elmeséli, hogyan alakított ki egy furcsa barátságot egy fiatal férfival, aki ellopta két festményét.
Túlméretezett, fotórealisztikus műveinek Norvégián túl, egészen addig, amíg ez az elismert film meg nem jelent, nemigen volt nagy népszerűsége. Ebből az következtethető, hogy a lopás célja inkább szenvedély, mintsem haszonszerzés volt. A legtöbb műkincset olyan tolvajok lopják el, akik semmit sem tudnak a művészetről, és csak hordozható, nagy értékű árucikknek tekintik. Ez az eset abban a tekintetben is szokatlan, hogy ugyan a tolvajokat elfogták, de azok azt állítják, hogy nem emlékeznek arra, hogy mit tettek az ellopott festményekkel, mivel annyira „beszámíthatatlanok” voltak.
